Hüséges Hachiko-10 évig várta gazdáját
Milyen érdekes, hogy az ember milyen képmutatóan képes fényezni önmagát, mikor egy-egy megható, kegyes cselekedet után azt mondja „bizony ez emberséges volt”. Ezzel ellentétben egy meghökkentő, rémisztő esetnél egyből előkerül az „embertelen”, „állatias” jelző. Nos, személy szerint, én nagyon szeretném, ha minden ember legalább annyira állatias lenne, mint a következő történet hőse, Hachiko.

1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszéke professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor vonattal utazott a munkába, reggel indult, s estére haza is ért. Hachiko ilyenkor mindig a közeli Shibuya állomáson várta őt.
Hachiko másnap hajnalban már újra a peronon ült, és várta-várta a szeretett professzort.
Így ment ez minden nap. Fagyos telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, de a kutya minden reggel kiment az állomásra gazdája elé, majd este szomorúan hazakullogott.
Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt.
Nap, nap után békésen feküdt a peronon, és az érkező embertömeget fürkészte gazdája, barátja után.
A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták, nyugvóhelyet adtak neki.
1934 áprilisában brozszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, melynek leleplezésére rengetegen elmentek, és maga a Hachiku is ott volt.
Természetesen ez sovány vigasz volt a kutyusnak, hisz gazdája sosem tért vissza. Hachiko majd egy évtizedig várt Dr. Uenora, mikor kilenc hosszú év után végre együtt bolondozhatott szerett gazdájával, újra találkoztak – a mennyországban.
Halálának hallaták ezrek látogatták meg a kutya tiszteletére állított szobrát, melyeket virágokkal borítottak be. (Sajnos a második világháborúban megsemmisítették.)
A háború befejeztével, 1948 augusztusában, az első szobor alkotójának fia, Takeshi Ando újabb szobrot készített, melyet máig megcsodálhatunk Shibuya állomáson.
Egy hasonló szobor áll Hachiko szülővárosában, az Odate állomáson. 2004-ben az 1934-es szobor talapzatán egy új szobrot állították Hachiko tiszteletére Shibuyában.
Azon a helyen, ahol Hachiko hűségesen vűrta a gazdáját, bronz mancsnyomatok és japán szöveg jelöli.
Minden évben április 8-án ünnepélyes ceremónia keretében emlékeznek a Shibuya vasútállomáson az odaadó kutyára. Ilyenkor több százan hoznak virágot Hachiku szobraihoz.